Andre Agassi

Andre Agassi

Ország	Egyesült Államok
Lakóhely	Las Vegas, Nevada, USA
Születés ideje	1970. április 29.
Születés helye	Las Vegas, Nevada, USA
Magasság	180 cm
Súly	80 kg
Kéz	jobb; kétkezes fonák
Pkk*	1986
Visszavonult	2006
Összkereset	31,110,975 USD
Egyes
Eredmények:	868–273
Tornagyőzelmek:	60
Lhv*:	1. (1995. április 10.)
Grand Slam eredmények
Australian Open	Gy (1995, 2000, 2001, 2003)
Roland Garros	Gy (1999)
Wimbledon	Gy (1992)
US Open	Gy (1994, 1999)
Páros
Eredmények:	40–42
Tornagyőzelmek:	1
Lhv*:	123. (1992. augusztus 17.)
Lhv – Legjobb helyezés a világranglistán Pkk – Profi karrier kezdete

Andre Kirk Agassi amerikai profi teniszező. Vezette a világranglistát, nyolcszor nyert Grand Slam-tornát egyesben. Egyike annak az öt teniszezőnek, aki pályafutása során megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát. 1968 óta (az ún. „open era” alatt) ő az egyetlen, aki megnyerte mind a négy Grand Slam-tornát, a Tennis Masters Cup döntőjét, a Davis-kupát és az olimpiai bajnoki címet is. Pályafutása során 17 ATP Masters Series tornát nyert, többet, mint eddig bárki.
1997 és 1999 között a színésznő Brooke Shields volt a felesége. 2001-ben feleségül vette Steffi Grafot, két gyermekük van, Jaden Gil és Jaz Elle.
2006. június 24-én Agassi bejelentette, hogy a 2006-os US Open lesz az utolsó versenye. Utolsó profi mérkőzését Benjamin Becker ellen játszotta, 2006. szeptember 3-án, amivel lezárta 21 éves, páratlan karrierjét.

Családi háttér és első évek

Agassi 1970. április 29-én született, Las Vegasban. Édesapja, Emmanuel "Mike" Agassi Iránban látta meg a napvilágot, származását illetően pedig örmény. Az 1948-as és az 1952-es nyári olimpián bokszolóként képviselte Iránt. Ezt követően emigrált az Egyesült Államokba. Szerette volna, ha valamelyik gyereke egyszer megnyeri mind a négy Grand Slam-tornát. Andrét többek között oly módon terelte ebbe az irányba, hogy már a kiságya fölé is teniszlabdákat akasztott, ezzel is fejlesztve a látási képességeit. Andre 5 évesen már elmondhatta magáról, hogy profikkal is edzett, többek között Jimmy Connorsszal és Roscoe Tannerrel. Mike Agassi nagyon szigorú, gyakran zsarnoki módon irányította fia fejlődését. 14 évesen beíratta Nick Bollettieri teniszakadémiájára, Floridába. Eredetileg Andre csak 8 hétig maradhatott volna ott, mert többet az apja nem engedhetett volna meg magának. De Bollettieri – miután 10 percig figyelte az ütögetését – úgy döntött, ingyen vállalja.^[1] Agassi nem volt boldog a teniszakadémián. Nemsokára lázadni kezdett, sört ivott, hajigálta az ütőjét, alternatív frizurát vágatott. Apja bosszantására egy tenisztornán feltépett nadrágban, rózsaszínre rúzsozott szájjal, kifestett körmökkel jelent meg. Az akadémián egy év alatt nemtörődöm és depresszív hangulatba süllyedt. Végül Bollettieri megelégelte ezt, és elküldte. Edzőjének arra a kérdésére, hogy mit akar tulajdonképpen, Agassi ezt válaszolta: elmenni innen, és profi teniszezővé válni.
16 évesen kezdte meg profi karrierjét. Első tornáján, Kaliforniában megverte John Austint (6-4, 6-2), de Mats Wilander a második körben búcsúztatta. Év végére már a világranglista 91. helyén állt.

Pályafutása

1986–1997: „Image is everything”

1986-ban kezdte profi karrierjét. Mindjárt a második évben, Itaparicában meg is nyert egy tornát. A következő évben 6 további tornát sikerült nyernie, amivel 1988 decemberére, 43 tornán való részvétel után több mint 2 millió dolláros keresetet tudhatott magáénak. Ő érte el legrövidebb idő alatt a 2 millió dolláros határt a teniszezők közül, az után, hogy mindössze 43 tornán vett részt. Év végén már a világranglista 3. helyén állt, Mats Wilander és Ivan Lendl mögött.

Kezdetben a megjelenése „lázadó” volt. Hosszú hajat növesztett, fülbevalót hordott, és a tenisz hagyományosan szigorú öltözködési szokásait is feszegette színes polóival.

Viszont meggyőző tenisztudása alapján már ekkor sokan látták benne a későbbi Grand Slam-győztes játékost. Már 1988-ban, tizenévesként bejutott a Roland Garros és a US Open elődöntőjébe is, 1989-ben pedig újra a négy között volt az amerikai nyílt bajnokságon.
Karrierje első 8 évében nem indult az ausztrál nyílt bajnokságon, mely később a legsikeresebb Grand Slam-tornája lett. 1988 és 1990 között Wimbledonban sem állt rajthoz, mert azt mondta, hogy a torna tradicionális volta, különösen öltözködési szabályok (tiszta fehérben kell játszani) nem tetszenek neki. Az akkori szakértők inkább azt gondolták, hogy az erőteljes alapvonaljátékának nem kedveztek a wimbledoni körülmények, ezért nem indult.

Az 1990-es évek elején Agassi még több nagy tornán elvérzett a döntőben. 1990-ben bejutott élete első döntőjébe a Roland Garroson, de kikapott a veterán, ecuadori Andrés Gómeztől (3–6, 6–2, 4–6, 4–6). Az első Grand Slam-döntőt döntőt hamar követte a második a US Openen, s bár Agassi örült, hogy John McEnroe vagy Ivan Lendl helyett egy hasonló tinédzser sztárral, Pete Samprasszel kell játszania, simán kikapott (4–6, 3–6, 2–6). Ez a meccs már előrevetítette Agassi és Sampras későbbi rivalizálását, amely meghatározta a 1990-es évek férfi teniszét.

1991-ben ismét bejutott a francia nyílt bajnokság döntőjébe, ahol Bolletieri egy másik korábbi tanítványa, Jim Courier verte meg egy drámai, ötjátszmás mérkőzésen (4–6, 3–6, 2–6). Korábbi álláspontjával ellentétben Agassi 1991-ben mégis elindult Wimbledonban. A torna előtt a média hetekig találgatta, vajon milyen öltözékben fog játszani, de végül a szokásoknak megfelelően teljesen fehérben lépett pályára. Első wimbledoni tornáján a negyeddöntőig menetelt.

Sokak meglepetésére első Grand Slam-győzelmét végül Wimbledonban aratta, 1992-ben. A horvát Goran Ivaniševićet győzte le a döntőben egy szoros, ötjátszmás mérkőzésen (6–7 6–4 6–4 1–6 6–4). A döntőbe vezető út során két korábbi wimbledoni bajnokot is legyőzött, Boris Beckert és John McEnroe-t. Legközelebb 2002-ben tudott alapvonal-játékos Wimbledonban nyerni, nevezetesen Lleyton Hewitt, de ekkor a fű már magasabb volt, s ennek köszönhetően lassabb is.

1994–1997: Rivalizálás és sérülés

Csuklósérüléséből felépülve 1994-ben nagy lendülettel tért vissza a pályára. Ebben az évben megnyerte a US Opent, mégpedig elsőként végrehajtva azt a bravúrt, hogy nem kiemelt játékosként győzött a döntőben. 1995-ben leborotválta a haját, és ezzel véget ért az "image is everything"-korszak. Ezt követően 1995-ben megnyerte első ausztrál bajnoki címét, a döntőben 4 játszmás küzdelemben diadalmaskodott Sampras ellen. Áprilisban már ő volt a világelső, és ezt a helyezést 30 héten át, novemberig őrizte. Ekkor érte el pályafutása leghosszabb veretlen sorozatát, amely 26 meccsig tartott a nyári keménypályás szezonban, és aminek a US Open döntőjében Sampras vetett véget. Ebben az évben összesen 7 tornát nyert, és ekkor volt a legjobb a győzelmi aránya, 72 mérkőzésen diadalmaskodott és mindössze 10-et veszített el. (Ez majdnem olyan jó, mint Sampras legjobb, 1994-es mutatója: 77 győzelem, 12 vereség.) Az amerikai Davis-kupa csapatnak is kulcsembere volt ebben az évben, és ekkor nyerte harmadik és egyben utolsó Davis-kupáját.

1996-ban bár megnyerte az atlantai olimpián a tenisz egyest, ahol a döntőben a spanyol Sergi Bruguerát győzte le 3 játszmában, mégis ez volt pályafutása legrosszab éve. Egyetlen Grand Slam-tornán sem jutott döntőbe.

1997-ben volt a karrierje mélypontja. Csuklósérülése kiújult és mindössze 24 meccset játszott az év során. Egyetlen komoly tornát sem nyert, és visszacsúszott a világranglista 141. helyére. Formahanyatlását összefüggésbe hozták a Brooke Shileds-szel létrejött kapcsolatával és házasságával is.

1998–2005: Lázadóból legenda

1998-ban ismét a tenisz felé fordult. Nagyon komoly tréningbe fogott, Challenger-tornákon (a világranglista első 50 helyezettjén kívülieknek szánt sorozat) indult, és próbált feljebb jutni a ranglistán. Az egykori lázadóból egy barátságos, megfontolt sportolóvá vált, akire a fiatal játékosok elkezdtek felnézni. Győztes mérkőzései után bevezette azt a rítust, ami később a védjegye lett: a lelátó mind a négy része felé meghajolt, és két kézzel dobott csókot. Pete Samprasszel és Patrick Rafterrel vívott nagy csatákat ebben az időszakban.

1998-ban 5 tornát nyert, és másik 5-ben volt még döntős, aminek köszönhetően a 141. helyről év végére a világranglista 6. helyezettje lett. Ez minden idők legnagyobb fejlődése egy év alatt, ami úgy végződött, hogy a játékos a top 10-be került.

1999-ben beírta magát a tenisz nagy könyvébe, amikor 2 játszmás hátrányból nyerte meg a Roland Garros döntőjét az ukrán Andrej Medvegyev ellen. Ezzel ugyanis csatlakozott a korábbi négyeshez (Rod Laver, Fred Perry, Roy Emerson és Don Budge), akik pályafutásuk során megnyerték mind a négy Grand Slam-tornát. Ám ő az első, akinek ez akkor sikerült, amikor már mind a 4 torna különböző borításon zajlott.

Ezt követően Wimbledonban is döntőbe jutott, de kikapott Samprastől. A US Opent viszont megnyerte, 2–1-es hátrányból fordított a döntőben Todd Martin ellen. Ennek köszönhetően az 1999-es év végén ő állt a világranglista élén. Ez volt karrierje során az egyetlen alkalom, hogy a szezon végén ő volt a legjobb teniszező, és ezzel vetett véget Sampras 6 éves sorozatának (1993–1998), ami az év végi világranglista vezetést illeti.

2006: Egy korszak véget ér

Nem kezdődött jól ez az év számára. Bokasérülése megint hátráltatta, és nem akart javulni a hát- és az ebből származó lábfájása sem. Az Australian Openen visszalépett a bokasérülésére hivatkozva, majd ugyanezt volt kénytelen tenni az SAP Openen is.

A Dubai Openen elindult, az első körben sikerült is legyőznie Greg Rusedskit, de a második fordulóban a német Björn Phautól kikapott.

Ezt követően is több tornát volt kénytelen kihagyni, így végül úgy döntött, hogy az egész salakszezonban nem lép pályára.

A Wimbledon előversenyének számító Queen's Club Championshipen, vagyis füves pályán tért vissza, ám az első fordulóban a nagy formában játszó Tim Henman-től kikapott 6–4, 6–4-re.

25-dik kiemeltként állt rajthoz Wimbledonban, amit megelőzött az a bejelentése, hogy ez lesz élete utolsó itteni részvétele. Az első két fordulóban jól játszott és nyert is, ám a harmadikban, a másodikként kiemelt Rafael Nadal három sima szettben búcsúztatta.

Két kisebb tornán indult ezt követően, majd a torontói Canada Mastersről visszalépett, és ezt kellett tennie a Cincinnati Masters-szel is. A visszalépéseknek köszönhetően visszaesett a világranglistán a 47. helyre, aminek következtében egy ranglista helyezéssel lemaradt a US Openen a kiemelésről. Az vigasztalhatta, hogy első győzelmét Flushing Meadowsban nem kiemeltként aratta.

Előre bejelentette, hogy ez lesz élete utolsó tornája, így a közönség itt láthatta őt utoljára versenyezni. Az első fordulóban a román Andrej Pavelt győzte le. Ezt követően saját elmondása szerint alig tudott lábra állni hátpanaszai miatt. A következő ellenfél a ciprusi Marcos Baghdatis volt, aki a 2006-os ausztrál nyílt bajnokságon a döntőig jutott. 3 óra és 48 perc kellett Agassinak, hogy egy fantasztikus 5-játszmás mérkőzésen diadalmaskodjon.

A következő ellenfél a világranglista 112-dik helyén álló, német Benjamin Becker volt, aki a selejtezőből jutott a főtáblára, és soha nem nyert még ATP-tornát. A szombat estére tervezett meccs az esőzések miatt csúszott egy napot, ami nagyon jól jött Agassinak, hogy a háta kicsit regenerálódjon. Időközben az amerikaiak elsőszámú teniszezője, James Blake pénteki meccsét egy olyan polóban játszotta, amiben Agassi az 1990-es Roland Garros döntőt. Ezzel akarta Blake kifejezni, hogy mennyire tiszteli, és mennyire sokat jelent neki Agassi.

Az egy nappal elhalasztott meccset végül vasárnap játszották, ami karrierje utolsó mérkőzése volt, lévén legyőzte őt a német. A mérkőzést követően a teniszstadionban 8 perces álló ováció volt, a tömeg őrjöngött, Agassi pedig a könnyeivel küzdött.

Magánélete és családja

A 90-es évek elején randevúzgatott Barbra Streisanddal, majd egy pazar esküvőn feleségül vette a színésznő Brooke Shileds-et. (1997. április 19.) A házasság sikertelennek bizonyult, így két évvel később, 1999. április 9-én elváltak.

Még a válás kimondása előtt randevúzni kezdett Steffi Graffal. 2001. október 22-én házasodtak össze az otthonukban, mindössze a két anya vett részt az esküvőn. 4 nappal később, október 26-án megszületett első gyermekük, Jaden Gil, aki 6 héttel korábban jött a világra, mint ahogy várni lehetett. Lányuk, Jaz Elle, 2003. október 3-án született.

Las Vegas, San Francisco, New York mind olyan városok, ahol a család rendelkezik lakással vagy házzal. Sőt, ez Németországra is igaz. Ezen kívúl birtokukban van még egy 10-üléses magánrepülőgép is.

Grand Slam-döntők (egyéni)

Győzelmek (8)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben	A döntő végeredménye
1992	Wimbledon	Goran Ivanišević	6–7, 6–4, 6–4, 1–6, 6–4
1994	US Open	Michael Stich	6–1, 7–6, 7–5
1995	Australian Open	Pete Sampras	4–6, 6–1, 7–6, 6–4
1999	Roland Garros	Andrej Medvegyev	1–6, 2–6, 6–4, 6–3, 6–4
1999	US Open (2)	Todd Martin	6–4, 6–7, 6–7, 6–3, 6–2
2000	Australian Open (2)	Jevgenyij Kafelnyikov	3–6, 6–3, 6–2, 6–4
2001	Australian Open (3)	Arnaud Clément	6–4, 6–2, 6–2
2003	Australian Open (4)	Rainer Schüttler	6–2, 6–2, 6–1

Elvesztett döntők (7)

Év	Torna	Ellenfél a döntőben	A döntő végeredménye
1990	Roland Garros	Andrés Gómez	3–6, 6–2, 4–6, 4–6
1990	US Open	Pete Sampras	4–6, 3–6, 2–6
1991	Roland Garros	Jim Courier	6–3, 4–6, 6–2, 1–6, 4–6
1995	US Open	Pete Sampras	4–6, 3–6, 6–4, 5–7
1999	Wimbledon	Pete Sampras	3–6, 4–6, 5–7
2002	US Open	Pete Sampras	3–6, 4–6, 7–5, 4–6
2005	US Open	Roger Federer	3–6, 6–2, 6–7, 1–6

ATP Masters tornák döntőiben

Győzelmek (17)

Elvesztett döntők (6)